Az ember életében van olyan dolog, amiért bár mindent megtesz, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, az élet úgy alakítja, hogy megkapja és meg is kelljen oldania. Az én férjem néhány dologban nagyon kemény véleménnyel tud lenni, makacs is, és az égnek nem tudok néha megmagyarázni neki dolgokat, hogy nem pont úgy van ahogy ő látja vagy ahogy ő gondolja. Ilyen téma például a mobiltelefonok összetörése. Neki szent meggyőződése, hogy csak azoknál az embereknél fordul elő ilyesmi, akik nem megfelelően foglalkoznak a telefonjukkal, nem vesznek rá tokot és védőfóliát és nem megfelelően szállítják, tárolják azokat. És persze hogy nála biztosan nem fordulhat elő, hogy a telefonját szervízbe kelljen vinni vagy iphone kijelzőcsere legyen szükséges.
Az élet azonban sokszor nagyon vicces tud lenni, és egy-egy alkalommal nagyon kemény kézzel tanít meg nekünk dolgokat. Történetesen hogy rosszul látunk vagy rosszul gondolunk valamit, vagy épp ítélkezünk és még sorolhatnám a végeláthatatlan sort tovább. Ő is így járt ezzel.
Mert bár ugyanis tényleg mindent megtesz a telefonja védelméért, ő például sosem beszél senkivel út közben, sétálva és nem szorítja a vállához a telefont, mert úgy félő, hogy leejti, mégis megtörtént vele egy nagy baleset, ami után ugyanúgy fel kellett keressük az iszereles csapatát, mint egy hónapja az én balesetem miatt, amikor egyszerűen kicsúszott a táskámból a telefon és ki kellett cserélni a kijelzőt. Ő elesett és a táskája pont annyira szerencsétlenül esett a földre, hogy kiesett a telefon és darabokra törött a kijelzője. Persze más baja nem lett, és nagyon gyorsan és profin megcsinálta neki a kedvenc kis csapatunk, mégis hatalmas bosszúság érte és még napokkal az eset után is láttam, hogy dühöng rajta. Persze legfőképp azért, mert rájött, hogy balesetek történnek és nem mindenki telefonja esik baleset áldozatává hanyagság miatt. Sokszor csak így alakul a dolog. Azt hiszem megtanulta a leckét.